Legyunk halasak mindenkor mindenért az Úrnak, mert jó és örökkévaló a szeretete! Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.
Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren. Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket. Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül. Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt. De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat. Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat. Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!
Zsoltárok 107:4-6, 8-9, 14, 20-20, 23-24, 29-30, 36, 38-38, 41-43 HUNB