Az Úr én Gondviselőm
Áldott Vagy Krisztusban!
Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.„
1Krónikák 4:10
Az Úr áldása meggazdagít, és nem jár azzal bánat.'' (Péld 10:22)
A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelne
Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az Úréi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget.”
1Sámuel 2:5-8
veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz.
Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok!
Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked!
Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Bőven ad gabonát az ifjaknak, mustot a leányoknak.”Zakariás 9:11-12, 17
„Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. Az Úr is megad minden jót, földünk is meghozza termését. Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.”Zsoltárok 85:12-14 HUNB
Ki hasonlítható Istenünkhöz, az Úrhoz, aki a magasban lakik, és a mélybe néz, az égre is, a földre is?
Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt. Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé. Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az Urat!”
Zsoltárok 113:1-9 HUNB
A te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. [1Móz 12,3 Nem bocsátalak el téged, amíg meg nem áldasz engem.'' (1Móz 32:26)
Így az Ábrahámnak ígért áldás Krisztus Jézusban a zsidóságon kívüli népekre is érvényes, hogy hitük által megkapják a megígért Szent Szellemet Gal.3.14
Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki Krisztusban megáldott bennünket minden szellemi áldással a Mennyben. Ef.1.3
Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.2Korinthus 1:20 HUNB
Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai. 8 Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: Tebenned fog áldást nyerni minden nép. Eszerint a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.
Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik meg vannak írva a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. 11 Az pedig, hogy a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. 12 A törvény pedig nincs hitből, hanem aki cselekszi azokat, élni fog általa. 13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ 14 azért, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányoké legyen, hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.
Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: „Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked! Én pedig nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, nevedet naggyá teszem, sőt, áldássá teszlek téged! Megáldom azokat, akik téged áldanak, de akik átkoznak téged, azokat én sújtom átokkal! Rajtad keresztül megáldom a föld összes nemzetségét!”„ Mózes első könyve 12:1-3 EFO
”De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.„
Zsoltárok 81:12-17 HUNB
”Mózes így folytatta: Ha engedelmes lelkülettel hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha gondosan megteszed, amit neked mond, ha minden parancsát és rendelkezését teljesíted, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ő a föld minden más nemzete fölé emel téged. Ha engedelmeskedsz Istened, az Örökkévaló szavának, akkor mindezek az áldások rád szállnak és beteljesednek rajtad: Áldott leszel városodban, áldott leszel szántóföldeden. Áldott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok. Áldott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd. Áldott leszel, mikor bejössz és amikor kimész. Ha ellenség támad rád, szemed láttára veri meg őket az Örökkévaló. Egy úton jönnek ellened, de százfelé futnak előled.
Áldást parancsol az Örökkévaló melléd: vállalkozásaidban, csűreidben, mindenben, amit teszel. Bizony, megáld téged azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad neked. Szent népévé készít fel az Örökkévaló, ahogyan megesküdött, hogy tulajdon népévé legyél. S akkor majd követed parancsait, és útjain jársz. Megérti a föld minden népe, hogy az Örökkévaló nevét viseled: ezért félnek és tisztelnek téged. Az Örökkévaló áldása miatt bővölködsz majd minden jóban a földön, amely felől megesküdött őseidnek, hogy neked adja. Megszaporítja utódaidat, állataidat és földed termését.
Megnyitja neked kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földedre, kellő időben, s hogy kezed munkáját megáldja bőségesen. Te adsz kölcsön sok más népnek, míg neked nem kell kölcsönkérned soha. Fejjé tesz téged az Örökkévaló, nem farokká, mindig fölül leszel, és sohasem alul. Bizony, így lesz, ha engedelmeskedsz Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket ma átadok neked. Gondosan teljesítsd hát azokat, és ne térj el az igéktől, amelyeket ma parancsolok neked, se jobbra, se balra! Ne kövess más isteneket, ne szolgáld, és ne imádd őket!„ Mózes ötödik könyve 28:1-14 EFO
Az Úr hegyén a gondviselés! Ő gondot visel rólad!
A te problémád az Úrnak lehetőség a csodára!
Helyezd az Úr kezébe az Életed adj át mindent amid van bízd rá magad teljesen! Betölti minden szükséged az Ő dicsőséges gazdagsága szerint! Minden gondotokat reá vessétek mert neki gondja van rátok. Jöjjetek én hozzám mindnyájan kik megfáradtatok és nehéz terheket cipeltek én megnyugvást adok nektek. Azt mondom ezért nektek:
”Ekkor így szólt Elizeus: Halljátok meg az Úr igéjét! Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy szeá finomliszt egy sekelbe, meg két szeá árpa is egy sekelbe fog kerülni Samária kapujában. Erre így válaszolt az Isten emberének az a tiszt, akinek a kezére szokott támaszkodni a király: Még ha az Úr megnyitná is az ég csatornáit, akkor sem történhetik meg ez.
De ő így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle.
A kapu bejáratánál volt négy poklos ember, akik ezt mondták egymásnak: Mit ülünk itt, amíg meghalunk? Ha azt mondanánk, hogy menjünk be a városba: éhínség van a városban, meghalunk ott. Ha pedig itt ülünk, akkor is meghalunk.
Jertek ezért, lopózzunk be az arámok táborába! Ha életben hagynak bennünket, élünk; ha megölnek, akkor meghalunk. Alkonyatkor elindultak, hogy az arámok táborába menjenek. De amikor az arámok táborának a széléhez értek, látták, hogy nincs ott senki. Mert az Úr azt tette, hogy az arám táborban harci kocsik, lovak és nagy haderő robogását hallották, mire azok ezt mondták egymásnak: Izráel királya bizonyára felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ránk törjenek! Ezért futásnak eredtek alkonyatkor, otthagyva sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort, ahogyan volt, és futva mentették életüket. Amikor ezek a poklosok a tábor széléhez érkeztek, bementek egy sátorba, ettek, ittak, majd elvittek onnan ezüstöt, aranyat meg ruhákat, azután elmentek, és elrejtették azokat. Egy másik sátorba is bementek, onnan is vittek el, azután elmentek, és elrejtették. Majd ezt mondták egymásnak: Nem helyes, amit teszünk. Ez a nap örömhírnek a napja. Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt a királyi palotában!„
2Királyok 7:1-9 HUNB
https://bible.com/bible/1239/2ki.7.3-8.HUNB
„Mert az Úr része az ő népe, Jákób a kimért öröksége. Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket. Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad. Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból – meghíztál, kövér, hájas lettél! – és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották. Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek. Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted; elfeledted Istent, aki világra hozott!”
5Mózes 32:9-18 HUNB
https://bible.com/bible/1239/deu.32.10-18.HUNB
