„Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet.” Példabeszédek 22:4 HUNB Az Úr félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem.” Példabeszédek 19:23 HUNB „Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották; nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól. Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.” Példabeszédek 1:28-33 HUNB „bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret. Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” Példabeszédek 2:3-6 HUNB
Bölcs vagy Balga? „Az Úr az én Bölcsességem! Ne tartsd bölcsnek önmagad féljed az Urat es kerüld a rosszat gyógyulás lesz ez testednek felüdülés csontjaidnak, mert te nem tudod mi a rossz es mi a jó az Úr akarja neked megmutatni ő kezen fogva vezet tanacsol teged hogy ne tevedj el! A bolond helyesnek tartja a maga útját a bölcs hallgat a tanacsra! Peld12:15 Bízz az Úrban teljes szívedbol es a magad eszere ne tamaszkodj! Minden utadon gondolj ra es o egyengetni fogja utaidat!
Csak Az Úr ad bolcsesseget szajabol ismeret es ertelem szarmazik! Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, okosak, akik kitartanak benne. Dicsosege megmarad orokre! Szemeimmel tanacsollak teged bölcsse teszlek megtanítalak melyik úton jarj !
A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. Levágta marháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!
A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.” Példabeszédek 9:1-6, 10-12 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést. Az Úr félelme a rossznak utálata. A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem. Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.
Hasonlat a sziklára épített házról. Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá valt Mate 7.
Az Alázatos es megtört szivűvel egyutt lakozom! Vesd le a képmutatást! Vesd le az önigazságodat! Fogadd el Krisztus igazsagat! „Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.” Zsoltárok 119:71 Alázzatok meg magatokat Isten elott, hogy a maga idejeben felemelhessen titeket! Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.” Nem tartom magam nagyobbnak tobbnek jobbnak a másiknál nem a sajat jó cselekedetem tartanak meg! Nem vagyok különb a másik embernél ugyanannyira vagyok ertekes mint a tobbi ember! Se több se kevesebb!
Ti képmutatók a pohár es tányér külsejét tisztogatjatok belül pedig telve vagytok kapzsisaggal es gonoszsággal! Balgák, nem az alkotta a külsőt aki a belsőt? Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.” 1Péter 3:3-4 HUNB
Farizeus es vamszedo: Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik Lukacs 18.
az Úr mivel mindennel jobban szeret es nem akarja, hogy elvessz, kegyelmebol leszállít a büszkeség magas lováról kicsúszik a labad alól a talaj a büszkeséged porba hull, Pál apostol a damaszkuszi uton az Úrral való találkozása az Úrral fizikai vakságot eredményez sötétségbe kerül azért hogy megnyiljanak a belső szemei, hogy megláthassa az Igazi világosságot, belső szemei megnyilnak felébred, sötétségből világosság támad felragyog neki a Krisztus, az Úrra a mennyei világra, hogy megismerje Isten mérhetetlen kegyelmét, aki eddig latszolagos saját halott jó cselekedeteivel dicsekedett a tudasaval a törvénnyel, ítelkezett Isten helyett, fel emelte magát mindezt Isten nevére hivatkozva tette.
Büszkeség levetése: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Az Úr megaláz, összetör, hogy felemelhessen, bekötözhessen benned lakhasson, magassagban es szentsegben lakozom es a megtort szelid szivűvel, felüdítem a megtört szivueket alazatos lelket
Ne felejtsd el mennyi jót tett veled az Úr Ovj meg a hiabavalo es hazug beszedtol, Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? Példab30:8 „A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.”Jakab 1:9-10 HUNB
„Tartsd meg tehát Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féld! Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére, amelyek hegyen-völgyön a felszínre törnek; búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan földre, amelynek köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.” 5Mózes 8:6-10
De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked! Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is. De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek! Elvesztek ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket az Úr kiveszít előletek, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a szavára.” 5Mózes 8:11-16, 18-20 HUNB Büszkeség levetése: Zsidok 12.4 Afenyítés Isten szeretetének jele Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket, 5és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.
A kemény buszke szív ugyanis nem képes befogadni Őt, ezt azert teszi, hogy helyreallitson, felemelhessen bekotozhessen, szarnyakat adjon, hogy repulhess vele, benne, hogy meggyógyíthasson, szeretetevel elarasszon beborítson, hogy szabadon szarnyalhas felemekedhess vele, ne félj ebben az időszakban egy idore a vilag fele bezarulnak az ajtók, hogy vele legyel kettesben, hogy megnyíthassa a szemeid egy új ajtó, kinyilik egy új vilag felé, amit eddig meg nem ismertel, lefogsz esni a buszkeseg lováról sötet időszak veszi kezdetet úgy érzed mindennek vége mindent elvesztettél, porba hullik a büszkeséged, osszefogsz töretni fajdalmas lesz, de Isten veled lesz nem hagy magadra megnyilnak szemeid egy eddig meg nem latott nem ismert uj vilagra egy uj élet veszi kezdetet az Úr Vilagossagot gyújt a szivedben, es az Ur dicsosege fog ragyogtatni teged, mert minden dicsoseg az öve, mindez Isten kegyelme szeretete feléd a te megmenekulesedre a te javadra, hogy az legyel aki vagy akinek alkotott hogy betoltsd a celod Isten akaratát! Meghalsz önmagadnak es Élsz az Úrnak! Tobbe mar nem en elek hanem el bennem a Krisztus!
A büszkeség balvanyimadas önmagam felemelese önimadata Isten helyett magamat tartom nagynak, kulonbnek masoknal az elert jó cselkedeteimre sikereimre szolgálatomra gyümölcsökre nezek abban bízom, miközben ezek nem az én enyémek, hanem az úré , nem az Úrra tekintek nem neki adom a dicsőséget! Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)
Joseas kiraly Krónikák 2. könyve 33:9 De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elől.Krónikák 2. könyve 33:10
És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá. Krónikák 2. könyve 33:12 Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt. Krónikák 2. könyve 33:13 És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten.
Nabukodonozor büszkesege porba hull! A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén, amely igen magas volt. A fa nőtt és erősödött, olyan magas lett, hogy az égig ért, és még a föld széléről is látható volt. Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek. Alatta mezei vadak tanyáztak, ágain égi madarak fészkeltek, róla táplálkozott minden élőlény. Majd láttam fekvőhelyemen látomásban egy szent angyalt leszállni a mennyből. Hangos szóval így kiáltott: Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak! De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! Boruljon el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés.
Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti.
Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért, és látható volt az egész földön, szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, az te magad vagy, ó, király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad elér a föld széléig. Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta: Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! – annak ez a magyarázata, ó, király: A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király! Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. Azért, ó, király, fogadd meg tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig.”
Dániel 4:7-14, 17-24
Közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jön a Mindenhatótól. Ezért megerőtlenülnek minden kezek és elolvad minden ember szíve. És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket és szenvednek, mint a szülő asszony.” (És. 13: 6-8, 19).
Többé nem feleségem,
és én sem vagyok többé a férje – mondja az Úr. –
Távolítsa el orcájáról hűtlenségét,
mellei közül a házasságtörést.
Ha nem, hát feltárom mezítelenségét,
olyanná teszem, mint amikor született;
pusztasággá változtatom,
aszú föld lesz belőle
és szomjan hal.
Sőt gyermekeinek sem irgalmazok,
mert bűnben fogantattak.
Igen, anyjuk elzüllött,
megszégyenült, aki foganta őket,
hiszen azt mondta:
Elmegyek a szeretőim után,
akik kenyeret és vizet adnak nekem
gyapjút és lent, italt és olajat.
Nem ismerte el,
hogy én adtam neki az ezüstöt
és az aranyat is, amelyből a Baalokat csinálta.
Ezért visszaveszem tőle gabonámat, ha eljön a ideje,
s boromat is a maga idejében;
megvonom tőle gyapjúmat és lenemet,
Majd feltárom szégyenét szeretői előtt,
és senki sem szabadítja ki kezemből.
Letarolom szőlejét és fügefáit.
Ez a bérem,
amelyet szeretőimtől kaptam.
Vadonná változtatom,
a mezei vadak táplálékává.
Megtorlom rajta a Baalok napjait,
amikor illatáldozatot mutatott be nekik;
nyakékekkel és függővel díszítette magát,
úgy ment szeretői után,
rólam pedig megfeledkezett! – mondja az Úr.”
(Oz 2,4b-12.14-15
„Azon a napon – mondja az Úr –
így szólít majd engem: »Férjem!«
És nem mondja nekem:»Baalom!«
Nem hagyom, hogy a Baalok nevét ajkára vegye,
ne is emlékezzék többé a nevükre.
Azon a napon a kedvéért
szövetséget kötök a mező vadjával,
a magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal;
eltüntetem az országból
az íjat, a kardot, a háborút.
Eljegyezlek magamnak örökre
eljegyezlek igazsággal, törvénnyel,
jósággal és szeretettel.
Eljegyezlek hűséggel,
hogy megismerd az Urat.
Azon a napon már nem neheztelek
– mondja az Úr – ,
nem neheztelek többé az égre,
s az ég sem neheztel a földre,
a föld a gabonára, a borra, az olajra,
sem azok Jiszreelre.
Elültetem az országban,
’Nincs irgalom’-nak meg irgalmazok,
’Nem népem’-hez meg így szólok: »Népem vagy!«
Ő meg azt mondja majd: »Én Istenem!«”
(Oz 2,18-25)
