A fia ott volt lent – de négyszáz utas volt a vonaton! Griffin tudta, mit kell tennie. Arcát eltakarta, a másik kezével pedig megrántotta a kezelőkart, még éppen idejében ahhoz, hogy a híd leereszkedjen, mire a vonat átrobog rajta. Aztán felemelte a fejét, és könnyes szemmel nézett be az előtte elhaladó vonat ablakain. Üzletemberek közömbösen újságot olvastak, hölgyek kávét kortyolgattak, gyerekek fagylaltot ettek. Senki sem nézett a hídfelügyelő házikójára, senki sem pillantott le a vezérlőmű fogaskerekei közé. Griffin gyötrődve kiáltott fel: „Feláldoztam a fiamat értetek, emberek! Hát nem törődtök vele?” De a vonat dübörgése elnyomta a hangját, senki sem hallotta meg a szenvedő apa szavait. Ma, nagypénteken, amikor a keresztre gondolunk, ahol Isten feláldozta az ő fiát értünk, ő is azt kérdezi: „Hát semmit nem jelent nektek ez az egész? Csak továbbmentek?” Van egy másik kérdés is: „Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” (Máté 27:22). Az egyetlen jó válasz erre a kérdésre: „Még ma elfogadlak Megváltómnak és Uramnak!”
Mk "Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” - ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: „Nézd, Illést hívja.” 36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?” 37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”